Hogyan tanítsam?
Ha a kutyának még nincsenek előzetes negatív élményei, ennek megfelelően előítéletei sem a pórázon való közlekedéssel kapcsolatban, akkor viszonylag gyorsan és egyszerűen megy a tanulás.
Előtte ellenőrizze a gazdi a nyakörv vagy a hám szorosságát: úgy legyen beállítva, hogy az se túl laza, se túl szoros ne legyen. Általános szabály, hogy ha a mutató- és középső ujjat könnyedén be lehet dugni a pánt és a kutya teste közé, akkor megfelelő a beállítás és a méret. A manapság kereskedelmi forgalomban lévő, jó minőségű felszerelések csomagolásán föl van tüntetve a méret, nem árt tehát a vásárlás előtt a kutya nyak-, illetve mellkas-kerületét mérőszalaggal megmérni. Manapság a pórázok szinte mindegyikét olyan karabinerrel látják el, amelyet fél kézzel is könnyen rá lehet kapcsolni a kutya nyakörvére vagy hámjára, illetve lekapcsolni róla. Az anyagokban, minőségekben, valamint a hosszúságban azonban óriási választék áll a boltok polcain a gazdik rendelkezésére. Tanácsos egy hajlékony, könnyű, időjárási viszonyoknak jól ellenálló, jól tisztántartható, a kutyaméretéhez 1–3 hónap múlva is alkalmazható, 2-3 méter hosszúságú modell mellett dönteni.
Az úgynevezett kiképzőpóráz előnye, hogy hosszúsága 2-3 fokozatban változtatható, hátránya, hogy a rajta lévő különböző karikák némely esetben zavarólag hathatnak a kutyára vagy a gazdira. A három méteres, úgynevezett vonópóráz ideális a tanulás, gyakorlás során, viszont a későbbi élethelyzetekben a hosszúsága zavaró is lehet. Gyakorlott, tapasztalt kutyatulajdonosok, kutyatrénerek és kutyaiskolák, kifejezetten a tréning céljára, hegymászózsinórból saját kezűleg készített pórázt használnak, amely szintén nagyon jó megoldás lehet.
Mint minden más jellegű kutyanevelési gyakorlatnál, a laza pórázon való haladásnál is csak akkor lehet kellő eredményt elérni, ha mind a két fél (ember és kutya) részére adottak a tanítás, illetve tanulás előfeltételei:
√ a motiváció,
√ a koncentráció,
√ a biztonság,
√ a kölcsönös egymásra figyelés,
√ a kielégített egyéni szükségletek.
Ha ezek a feltételek adottak, akkor kezdődhet a tanítás. Az első próbálkozásokat nyugodt, csendes, zavaró ingerektől mentes területen érdemes elkezdeni. A gyakorlat előtt lehetőséget kell adni a kutyának a szükségleteinek elvégzésére. A pórázt lazára leengedve, szorosan a kutyaoldala mellé kell állni, és meg kell várni, amíg a kutya magától szemkontaktust vesz föl az emberrel. Ha a kutya más irányba figyel, mozog, vagy magától valamelyik irányba elindul, mozdulatlanul kell maradni és a kutyát közömbösíteni kell: NEM rénézni, NEM hozzászólni, NEM hozzányúlni! A szemkontaktus felvétele után azonnal néhány határozott lépést kell tenni. Ha feltétlen szükséges, akkor motiválni kell a kutyát a megfelelő irányba történő haladásra, valamilyen, a kutyaszámára érdekes hangjellel vagy kézmozgással. A sikeresen megtett néhány lépés után meg kell állni, és megjutalmazni a kutyát. Fokozatosan növelni lehet a megtett távolságot, és változtatni a környezetet, fokozatosan egyre ingergazdagabb helyszíneken gyakorolni. Laza pórázon való haladás közben időnként valamilyen – később megszokottá váló – érdekes hangjellel vagy kézmozgással érdemes rávenni a kutyát, hogy fölnézzen az emberre.
Sok esetben már az első néhány gyakorlati próbálkozás után jelentkeznek az első gondok, amikor az elméletet a gyakorlat cáfolni látszik egymást. Például, már 5-6 lépés után megfeszül a póráz. Ilyenkor a legfontosabb, hogy nem szabad a húzásnak engedni, ugyanis a kutyaezt jutalomként érzékeli, azt gondolja: "húzom a pórázt, jön utánam a gazdival együtt, tehát elérem a cselekvéssel a célom, érdemes még nagyobb erővel húznom". Tehát a megfeszített póráz húzásának engedni, hagyni, hogy a kutyafeszes pórázon maga után vonszolja a gazdit, a legnagyobb hiba. hátulütője a dolognak, hogy már néhány alkalommal történő megismétlődés esetén is ördögi kör alakul ki a gazdi és a kutya akció/reakció cselekvéssorozatában, amit később már sokkal nehezebb korrigálni, mint a kezdeti első lépéseknél mindent helyesen csinálni.
Szintén gyakori hiba, hogy a gazdik az első pórázfölcsatolás alkalmával azonnal elindulnak a kutyával, amelynek fogalma sincs arról, hogy ebben az adott helyzetben mit várnak el tőle, hogyan kellene viselkednie. Általában elkezdenek össze-vissza járkálni, szaladgálni. A gyakorlatlan gazdi igyekszik szóban elmagyarázni a kutyusának, hogy mit is akar, és gondolatait alátámasztva elkezdi a pórázt össze-vissza húzgálni és rángatni. Természetesen ilyen esetekben szintén pórázhúzó kutya lesz a végeredmény.
