A "kihúzhatós" póráz

A kutyafelszerelések közül egyetlenegy sem ért el akkora világsikert, mint a közismert "Flexi", amely a kézben tartott fogantyúból a mérőszalaghoz hasonlóan kiengedi, majd egy rugó segítségével visszacsörlőzi a pórázt pótló zsinórt vagy szalagot. Egyúttal azonban nem is létezik a kutyanevelés szempontjából nézve ártalmasabb szerkezet, mint ez az embernek kényelmet és komfortot ígérő, de az állat szükségleteit, természetes viselkedés repertoárját csak alig-alig figyelembevevő találmány!

Az embernek szóló ígéretek egyike valahogy úgy szól, hogy "mindig csak annyi zsinór tekeredik le, amilyen messzire van az embertől a kutya, függetlenül attól, hogy a távolság növekszik vagy csökken, ezáltal soha nem gabalyodik össze a póráz". Viszont ennek megfelelően a póráz mindig feszes, a kutyára valamilyen mértékben mindig a haladási irányával ellentétes erő hat. Ennek ellensúlyozására a kutya természetesen ellenállással vagy még erősebb húzással reagál.

A másik óriási hátránya ennek a szerkezetnek, hogy azt a (sokszor hamis!) biztonságtudatot közvetíti a fogantyút a kezében fogó ember felé, hogy a kartávolságnyi ki-be húzásokkal (közben a letekeredést gátló gomb ritmikus nyomkodásával) a kutyáját akármilyen helyzetben magához tudja rángatni, cibálni, vonszolni, tehát nem kell engedelmességi tréning, nem kell a behívás vezényszavát tanulni és gyakorolni, mert van egy technikai segédeszköz, amely ezeket pótolja. Ez a gyakorlat különösen a kb. 10 kg testsúly alatti kutyák gazdái körében rendkívül elterjedt és népszerű. Az ennél nagyobbaknál az egyszerű fizikai erőhatásokról tanultak miatt kevésbé működőképes a dolog, ezért nem is annyira gyakori, bár láttam már kb. 80 kg testsúlyú gazdit, aki rendkívüli technikával csörlőzte saját magát a kan kutyája irányába, amelyik semmit nem csinált, csupán földbe gyökereztette négy lábát egy távolban elhaladó szuka gyönyörködése közepette!

A kutyás találkozásoknál szintén nagy hátrányt jelent a kihúzhatós póráz, mert kihúzott állapotban (5-10 m) nem lehet lekapcsolni a kutyáról, lehetővé téve ezzel, hogy a kutya normális kontaktust vehessen fel a fajtársával, vagy azzal megfelelő testbeszédjeleket adva kommunikálni tudjon. De ilyen esetekben a gazdik többsége még nem kihúzott állapotban is reflexszerű mozdulattal azonnal benyomja a gombot, meggátolva a kutya további haladását, vagy rosszabb esetben nagyot rántva az állaton. Ezzel csak azt érik el, hogy a kutya ezt a negatív élményt összekapcsolja a másik kutya megpilllantásával, és máris működni kezd a pozitív büntetés tanulási elmélete: a kutya cselekvésekor a gazdi hozzáadott (+) egy negatív élményt, amivel kellemetlen érzést okozott a kutyának. Ez rögződik a kutya agyában, és legközelebb ennek megfelelően fog reagálni az idegen kutya látványára. A kihúzhatós pórázon vezetett kutyák nevelésénél az 5–10 méterre letekeredett zsinór végén lévő kutya közvetlen jutalmazása szintén lehetetlen, tehát a pozitív megerősítésnek még csak a lehetőségét is kizárja ennek az eszköznek a tanítási, nevelési időszakban való rendszeres használata! A kutyatréner-kollégák és saját tapasztalataim alapján a pórázon viselkedési problémákat mutató kutyák több mint 90%-ánál a gazdik több-kevesebb ideig próbálkoztak a kihúzhatós gyártmányok valamilyen változatával.