Ha kaméleontartásra adjuk a fejünket, jól meg kell gondolni, milyen fajt választunk. A legkönnyebben tartható a Chamaeleo calyptratus (jemeni vagy sisakos kaméleon) és a Chamaeleo chamaeleon (közönséges kaméleon). Jobb, ha a többi tapasztalt terraristáknál nevelkedik. A rovat további részében - a Magyarországon legnépszerűbb - sisakos kaméleonok leírására szorítkozunk.

A Chamaeleo calyptratusok, vagyis a sisakos kaméleonok Jemen nyugati és Szaud-Arábia dél-nyugati partvidékein élnek. Jelenleg két alfajuk ismert: a C. calyptratus calyptratus és a C. calyptratus calcarifer. Csak apró különbségek vannak köztük. Az előbbi alfaj hímjeinek a sisakja meglehetősen nagyobb, mint a calcarifereké. Úgy is megkülönböztethetjük őket, hogy a C. c. calyptratus sisakja a szem elejétől, a C. c. calcariferé pedig a szem végétől kezdődik. Mindkét alfaj hímjei magasabb sisakot viselnek fajtársaik nőstény tagjainál. Egy felnőtt hím C. calyptratus hossza elérheti akár a 24 inchet (60 cm), a farkát is beleértve. A nőstények kisebbek, átlagosan 13 inch (33 cm) a teljes hosszuk.

A kaméleonoknak igazán különleges testfelépítésük van. Lábukon az ujjak kesztyű alakban összenőttek 2:3-as arányban. Mellső lábukon három ujj befelé, két ujj kifelé néz, a hátsó lábukon kettő befelé, három kifelé áll. A hímeknek sarkantyújuk van, ez különbözteti meg őket a nőstényektől. Az egészséges kaméleonok termetükhöz képest erősen kapaszkodnak, ne lepődjünk meg, ha körmeik nyomát otthagyják bőrünkön. A kapaszkodásra farkukat - az "ötödik lábukat" - is használják, amelyet nyugalmi állapotban órarugó-szerűen felcsavarnak. Külön-külön forgatható szemük van. Az egészséges kaméleon szemei kidüllednek, de ha beteg, akkor beesettek. Táplálékukra mindkét szemükkel összpontosítanak, bemérik a távolságot, majd hosszú, bunkós végű ragadós nyelvüket kilövik, azzal ragadják el áldozatukat. A kaméleonok nem tudják az összes színt felvenni, egyéni színskálájuk van. A színváltoztatás pillanatnyi állapotukat, komfortérzetüket mutatja, valamint a rejtőzködést és az egymás közti kommunikációt segíti. Ha valamilyen stressz éri őket, besötétülnek, bepöttyösödnek. Alvás közben világos színűek. Szaglásukról keveset tudnak. Fújással, néha pedig harapással ijesztik el támadójukat, illetve amit annak néznek (a kicsik még nem ilyen bátrak). Ha kézbe vesszük őket, néha "morognak", melyet inkább érezni lehet, mint hallani. Ez talán azt jelenti, hogy "tegyél már le". Rejtőzködnek, de egyben nagyon kíváncsiak is.