Hogyan szoktassam le a póráz húzásáról?
Ha a gazdi már a kezdet kezdetén elkövette a hibát, később nehéz helyrehozni, de egyáltalán nem lehetetlen. Némelyik póráztépő kellemetlen szokása néhány óra alatt megváltoztatható, vannak azonban konokabb négylábúak és visszaeső esetek is, amikor a gazdinak hosszabb ideig kell következetesen és kitartóan azon dolgozni, hogy helyrehozza, amit elrontott. Az egyik legeredményesebben használt, Turid Rugaas által kifejlesztett módszer röviden a következő:
Először nyugodt környezetben, póráz nélkül meg kell tanítani a kutyát, hogy egy bizonyos hangjelre (csettintés a nyelvvel, cuppantás, füttyentés, pisszentés stb.) a gazdi irányába fordítsa a fejét, és szemkontaktust vegyen föl vele. Ezt pozitív megerősítési módszerrel végezzük: a kutya cselekvésekor (szemünkbe nézett) hozzáadunk (+) egy pozitív élményt (jutalomfalatot), ezáltal megerősítettük a cselekvését. Ezután egyre fokozódó ingerkörnyezetben a fenti gyakorlatot stabillá kell fejleszteni.
A következő lépésben nyugodtkörnyezetben le kell ültetni a kutyát, mellé állva rákapcsolni a pórázt, és néhány másodpercig állva maradni, megvárni amíg a kutya magától (nem a megtanult jelre!) szemkontaktust vesz föl az emberrel, majd laza, céltudatos léptekkel egyenesen elindulni.
Azonnal meg kell állni, ha a kutyaa pórázt húzni kezdi, vagy annyira fölgyorsul, hogy az a következő lépéseknél már a póráz megfeszüléséhez vezetne. Ilyenkor 2-3 másodpercig szinte szoborszerűen megmerevedve állni, és közömbösíteni a kutyát: NEM rénézni, NEM hozzászólni, NEM hozzányúlni. Ezután a kutya irányába leadni a korábban jól megtanított hangjelet, s amikor a hangjel hatására a kutya a gazdi irányába fordul és a szemébe néz, megdicsérni, azonnal elindulni, és néhány lépést tenni a korábbival ellenkező irányba. Amikor a kutya laza pórázon a láb mellé ért, azonnal megdicsérni. Néhány ismétlés után azzal lehet fokozni a gyakorlatot, hogy amikor a kutya annyira fölgyorsul, hogy az a következő lépéseknél már a póráz megfeszüléséhez vezetne, akkor azonnal leadjuk a hangjelet és szándékosan, hirtelen 90-180-os irányváltoztatást hajtunk végre.
A pórázhúzásról történő leszoktatás során vigyázni kell rá, hogy ne forduljon elő olyan eset, amikor nem a kutya húzza, feszíti meg a pórázt, ha nem az ember. Figyelembe kell venni, hogy az ismétléseknél elegendő 3–5 alkalom, mert utána csökken a kutya koncentrációs képessége, és elmarad a sikerélmény – mind a két résztvevő számára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kutyaméretéből eredően eltérő haladási sebesség és lépéshosszúság a megfelelő.
Vannak kutyák, amelyeknél nem az a baj, hogy a haladási irányba kezdenek húzni, hanem ellenkezőleg: hirtelen megállással vagy fokozatos lemaradással hátrafelé feszítik meg a pórázt. Ilyen esetekben nem szabad megállni, hanem folyamatos sebességgel továbbhaladva kényszeríteni a kutyát a követésre. A megállás csupán megerősítheti a kutyát a helytelen cselekvésében. Kivételt jelentenek azok az esetek, amikor külső ingerhatás következtében megijedve, félelmében torpan meg egy kutya, vagy pedig egy másik kutyát megpillantva hirtelen leülve, lefeküdve ad csillapító jeleket a másik irányába. Ezeknek az eseteknek a figyelmen kívül hagyása nemcsak a pórázon való helyes közlekedés gyakorlatát teheti tönkre, hanem más viselkedési probléma kiindulópontja is lehet.
A pórázra szoktatásra és a pórázon való helytelen közlekedés korrigálására egyaránt vonatkozik, hogy naponta több alkalommal, de mindig csak rövid ideig szabad gyakorolni és ismételni. Eleinte meg kell elégedni, ha a kutyanéhány lépést, de szabályosan, helyesen tesz meg, csak ez után ajánlott a távolság fokozatos növelése. Amikor egyenes irányban, hosszabb távolságokra is szépen megy a kutya, akkor ajánlott hullámvonalban történő haladással és akadályok, objektumok kerülgetésével nehezíteni a gyakorlatokat. Majd ezt követheti a fokozódó külső ingerek közötti gyakorlás, a "variált kombinációnak" nevezett módszerrel. Ez alatt az értendő, hogy a jutalom milyensége, mennyisége, formája, esetenként a jutalom szándékos elhagyása miatt a kutyasemmilyen logikai vagy matematikai összefüggést nem képes fölismerni az elvárt viselkedés és a különféle jutalmazási változatok között. Tehát kialakul benne, hogy mindenkinek, mindenhol, egyre fokozódó zavaró ingerek ellenére is végrehajtja a tanultakat: nem fogja húzni a pórázt.
Szólni kell néhány kivételes alkalomról, amikor a pórázhúzás indokolt lehet a kutya részéről. Gyakorta azért siet a kutya, és húzza a gazdit a pórázon fogva, mert szomjas, vagy nyári napsütésben mielőbb az árnyékba akar jutni. Szintén nem sorolható a megrögzött pórázhúzó kategóriába az a kutya sem, amelyik többórás bezártság után végre elindulhat elvégezni szükségleteit, és minden erejével arra törekszik, hogy mielőbb elérjen a megfelelőnek tartott helyre. Sok (főleg kistestű) kutyának nehézségeket okozhat a lassú haladás lépcsőn, pl. aluljáróban, s érthetően igyekszik mielőbb fel- vagy leérni. Ezek az alkalmak nem adhatnak okot a gazdinak arra, hogy elvárja a mindenáron laza pórázon való haladást. A más állatokra (macska, baromfi, nyúl stb.) érzékenyen reagáló kutyák agyában a beinduló vadászösztön-ingerek meghaladják a laza pórázon való közlekedést diktáló ingerek erősségét, ennek a nemkívánatos viselkedésnek a kijavítása szintén nem tartozik a laza pórázon haladás elméletéhez és gyakorlatához.
Külön meg kell említeni, hogy a kölyök- és fiatal kutyákat nagyon jól lehet tanítani az egyre népszerűbbé váló tréningsegédeszköz, a klikker segítségével. Szintén a klikker szakszerű és helyes használatával nagyon jó eredményt lehet elérni a pórázhúzó, pórázrángató kutyák átnevelésénél is. A klikker-tréningnek az ilyen esetekben célirányos, következetes tanulási folyamattá kell válnia. Nem szabad néhány perces gyakorlás, néhány kattintás után a kutyát teljesen átformáló csodát várni! Ám a tapasztalatok szerint a klikkerrel helyesen, türelmesen tréningelve a legvérmesebb, gazdáját maga után vonszoló kutya is átnevelhető.
