Fiókanevelés

A Fiókanevelés témakörön belül, két fejezetre osztva, külön kerül bemutatásra a fiókák keltetése, és kézzel történõ felnevelése. Néhány hasznos tanácsot is olvashatnak a papagájok tartásáról, beszédre tanításáról. Az itt olvasható anyag ismeretterjesztõ céllal lett kidolgozva, a tematika a saját ismereteimen túl, külföldi tenyésztõk, és hazai szakemberek tapasztalatait, gondolatait is bemutatja. Az írásos anyagot, saját, és mások által készített képekkel tettem színesebbé.

A fiókák keltetése:

A tojások keltetõgépbe helyezése elõtt, gyõzõdjünk meg néhány feltétel meglétérõl:

Hõmérséklet:

Mivel ezen tényezõ hatása döntõ az embrió fejlõdésének gyorsaságára, az lehetõleg 37 -37,5 'C legyen. Már ettõl alacsonyabb, illetve magasabb hõmérséklet negatívan befolyásolhatja a kelési arányt.

Páratartalom:

A tojások fejlõdésük (kelés folyamata) alatt pára alakjában vizet veszítenek a pórusaikon keresztül. Ez a veszteség függ a pórusok méretétõl, számától, valamint a keltetõgép belsõ páratartalmától. Az eredményes kelés érdekében a tojások súlyának kb:15%-át kell elveszíteniük.
A tojást 3-naponta megmérve és a páratartalmat szabályozva lehet a szükséges súlyvesztést elérni. A súlymérést nagy odafigyeléssel, óvatossággal végezzük! Kellõ tapasztalat, gyakorlat híjján a tojások kézbevétele, rakosgatása károsíthatja a tojásokat. A páratartalom igény fajonként, nemzetségenként változó, a kakaduknál 48-50%, az ara és amazon tojásoknál 52-54 %-os. Ha egyszerre többféle papagájtojást keltetünk, az ajánlott páratartalom 48-50%.

Szellõztetés:

A környezet levegõjének beáramoltatása oxigénnel látja el a gép belsejét, kiáramoltatja a fölösleges hõt és a tojások által termelt széndioxidot. Ideális esetben a beáramló levegõ hõfoka 24-C.

Forgatás:

A tojások periodikus forgatása 4 óránként történjen meg, mivel ez alapvetõ fontosságú, elengedhetetlen mûvelet a fiókák megfelelõ fejlõdése érdekében. A forgatás megakadályozza, hogy a fióka ne tapadjon a tojáshéj belsõ hártyájához (ami a keltetés kezdeti idõszakában igen gyakori, probléma). Továbbá erõsíti a fióka embrionális membránjait. A várható kelés elõtt 2 nappal kell a tojást meglámpáznunk, így kiszûrhetjük a beszáradt, elhalt, embriót tartalmazó tojásokat. Ezután kerülnek a tojások a bújtatóba. Ekkor már nem kell azokat forgatni. A tojás megfogása lehetõleg a legrövidebb ideig tartson, így elkerülhetjük a kihülést, valamint a tojás sérüléseit. A kézbevételt nagyon óvatosan végezzük, mivel a héj ilyenkor már nagyon vékony. A fióka a fejlõdése során, csontozatának felépítésére felhasználta a tojáshéjban lévõ kálciumot. A tojáshéj idõ elõtti feltörése végzetes lehet az embrióra nézve.
A bujtatóban szükséges hõmérséklet 37'C, a relatív páratartalom pedig 80%-os. A magas páratartalom nedvesen tartja a membránokat, így a fióka könnyen mozoghat a tojásban, és át tudja majd törni annak falát. A legfontosabb tényezõ a higénia, a tisztaság! Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a tisztaságra és a fertõtlenítésre. Közhely, de igaz: tisztaság, fél egészség!

Kézzel nevelés:

A kikelést követõen, az elsõ négy órában még nem kell etetni a fiókákat.
A szikzacskó felszívódása elegendõ "táplálékot" biztosít erre az idõszakra.

Csak az tartson papagájt, akinek jut elég ideje a madárra, szeretettel, gondoskodással fordul minden állat felé, és elfogadja, hogy a papagáj összetett, külön személyiség, egyéniség.
A madárnak is van lelke, vannak jó és rossz tulajdonságaik is. Így kell õket elfogadnunk, és szeretettel, odafigyeléssel kell lennünk irántuk.

A papagájok beszédre tanítása:

A papagájok nagy része megtanítható beszélni, de ne felejtsük el, hogy a madarunk nem beszél, hanem beszédet, illetve hangokat utánoz. A beszéd- és hangutánzó képesség faj-egyedfüggõ. Tévhit, hogy csak a hím ivarú madarak ”tanulnak meg beszélni”, számos tojó is kiváló hangutánzó. A papagájok beszédtehetségének több oka van. Egyrészt anatómiai sajátosságuk: a gégefõrõl hiányzik egy olyan izom, mely a legtöbb madárfajnál megtalálható, másrészt igen egyszerûen: szeretnek hangokat, viselkedésformákat utánozni.
A papagájok a férfiak hangjánál, jobban, könnyebben utánozzák a nõi és gyerek hangokat. Nemcsak emberi hangokat képesek élethûen visszaadni, hanem más állatok pl.: más madarak, kutyák hangját, sõt a telefoncsörgést, és riasztó pityegést, dudaszót is kiválóan utánozzák. Jó beszédutánzó képességekkel rendelkezõ madarak még a szarkák, varjak, hollók és a beók is.
Beszédutánzás tekintetében a kézzel nevelt, szelíd madarak jobban, könnyebben, hamarabb megtaníthatók beszélni, mint ”vad” társaik. (Mint a vadon fogott, vagy szülők által nevelt példányok)

Hogyan tanítsuk madarunkat?

Beszédre tanítani, csak szelíd, kiegyensúlyozott madarat lehet. Ha a madár vad és fél tõlünk, akkor közeledésünket támadásnak véli, és csak menekülni fog. Nyugodt környezetet kell biztosítanunk számára. Ahány ház, annyi szokás. Mindenki más, más tanítási formára esküszik. Vannak, akik a kalitka mellett, folyamatosan ismételgetik a kívánt szavakat, mondatokat. Mások magnóra felvett szöveget játszanak le a madárnak. A legcélravezetobb módszer, amikor valamilyen kontaktusba lépünk a madárral, ez lehet etetés, simogatás, takarítás, akkor szólítsuk a nevén, vagy a kívánt szavakat ismételgessük neki. A kezdet itt is nehéz. Sokat feladják, hogy ”ez a madár biztosan nem beszél”, és utána egyszer csak megszólal. Az elsõ szó megtanítása a legnehezebb, késõbb már könnyebben tanulnak. Idõvel, már tanítás nélkül is megtanulnak kifejezéseket, füttyöket. Vigyáznunk kell, hogy a madár jelenlétében ne káromkodjunk. Ezeket tanulják meg szinte a leghamarabb. Némely papagájt nem kell tanítani, maguktól kezdenek el beszélni.