Az ékszerteknősök alapvetően ragadozó állatok, ezért táplálásukra elsősorban élő eleségek jöhetnek számításba. Ilyenek az apróbb halak is, ezért a teknősöket soha se tegyük hallal betelepített akváriumba, mert ez drága játéknak bizonyulhat. Szívesen fogyasztják az élő vízibolhát, a tubifexet, a nagyobb példányok az élő lisztkukacot, a lepkéket, és a legyeket. Alkalmilag jó étvággyal bekebelezik az élő szúnyoglárvákat is. Élő eleség hiányában elfogadják a szárított vízibolhát, szárított kandicsrákot, hangyatojást is. Soha ne tartsuk őket csak száraz eleségen, mert mindamellett, hogy ezek az ennivalók nem tartalmaznak sok tápanyagot, könnyen kálcium hiányhoz, páncélpuhuláshoz, és az állat elhullásához vezethetnek. A kereskedésekben apróbb fagyasztott halakat is vásárolhatunk, melyekkel felengedés után megkínálhatjuk kedvenceinket.

Vigyázzunk, nehogy túletessük! Míg az apróbb példányokat naponta kell etetni, addig a nagyobbakat elegendő kétnaponta is. A túletetés következtében felgyorsul a növekedésük, és egykettőre azt vesszük észre, hogy a szinte ékszerként csillogó aprócska teknős szépen fejlett zöld állattá növekedett, amelynek csupán a színe tér el a jól ismert hazai mocsári teknőstől.

Az eleséget mindig a vízbe adjuk. Mindig csak annyit, amennyit az állat 10-15 perc alatt elfogyaszt. Még jobb megoldás, ha etetés céljából a teknőst kiemeljük szokásos helyéről (pl.: egy lavórba) és csak az etetés befejeztével helyezzük őt vissza. Ezzel lényegesen csökkenteni lehet a terrárium vizének beszennyeződését. A lisztkukacot, lepkéket kis csipesz segítségével is etethetjük. Ezt a módszert állatkánk gyorsan megtanulja, és elfogadja.

Ne feledkezzünk meg az ásványi anyagok, vitaminok pótlásáról sem! Ha nem áll módunkban rendszeresen apró halakat, csigákat beszerezni, szükséges heti egykét alkalommal kevés sovány marhahús darabkában kalcium foszfátot vagy szépia reszeléket adni, és ezt csipeszről kínálva a teknőccel lenyeletni. A vitaminok pótlása is hasonló módon történhet. Amennyiben – különösen fiatal korban - elegendő a bevitt kálcium mennyisége, úgy teknősünk páncélja erős, és kellőképpen kemény marad. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a sokszor kényelemből, vagy kényszer megoldásból adott parizer nemcsak hogy nem megfelelő táplálék, hanem mivel sok tartósítószert is tartalmaz, etetésre semmiképpen nem alkalmas! Nem árt, ha egy-egy salátalevélkét is megkísérlünk elfogadtatni kedvencünkkel. 

A teknősök tojással szaporodnak. A teknős nem utódgondozó, eredeti élőhelyén a tojások kiköltését a napra bízza. Mesterséges keltetés esetén gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról és hőmérsékletről. Az ékszerteknős-tojások kiköltéséhez 95%-os páratartalom, illetve 27-29 °C-os hőmérséklet szükséges. A tojások forgatását kerülni kell. A kis teknősök 100- 120 nap alatt bújnak ki a tojásból. 

Az ékszerteknősök barátságos állatkák. Hamar megszokják környezetüket. Ha minden nap azonos időben és valamilyen jelzés kíséretében etetjük őket, a jelzés hatására szinte rohannak az etetés helyére és nyakukat
nyújtogatva várják a számukra ínycsiklandó falatokat, ezáltal is örömet szerezve gazdájuknak!