A tengerimalac tipikus rágcsáló, ezért rokonaihoz hasonlóan neki is szüksége van metszőfogai koptatására, mivel azok folyamatosan nőnek. A boltokban sokféle rágcsálnivalót árulnak, de adhatunk neki fűz-, gyümölcsfa, illetve egyéb lombhullató fák ágaiból. Szintén jó fogkoptató a száraz kenyér. Ne adjunk viszont a tengerimalacnak süteményt, édes kekszet, ropit, kockacukrot. Az édességek nagyon egészségtelenek a kis állatoknak, tele vannak cukorral, sóval, zsírral. Rendkívül egészséges csemegeként a cikória, petrezselyem, répalevél, csipkebogyó, kivi. Ezeket szinte mindegyikük szívesen elfogadja.
Beteg állatnak vagy szoptatós anyamalacnak azonban szüksége lehet külön adag C- vitaminra, amit legjobb 50mg-os tabletta formájában adni nekik, a legtöbb tengerimalac imádja ezeket a tablettákat, és lelkesen elfogadja a kezünkből. Viszont soha ne adjunk C-vitamint csak csemegeként, mivel a túlzott mennyiség is ártalmas lehet az állatra. Elhelyezhetjük a tengerimalac ketrecében egy úgynevezett "nyalósótömböt" is. A legjobb módszer belógatni neki, és ha igényli az extra meszet vagy sót, szívesen nyalogat belőle egy kicsit.
Tévhit, hogy a tengerimalacok nagyon keveset isznak. Még ha naponta elegendő zöldet is kapnak, akkor is kell nekik a víz. A legjobb, ha szopókás itatóüveget használunk, amelyet mindig friss vízzel töltünk meg. Az üveget rendszeresen mossuk ki, mert a belső falára telepedő algák mérgezést okozhatnak. A tengerimalac esetleg úgy iszik, hogy a szája tele van étellel, ilyenkor a szopóka eltömődhet. Ezért fontos, hogy naponta ellenőrizzük, és ha kell, tisztítsuk a vizesüveget.
A széna igen fontos részét képezi a tengerimalac eledelének. Bár kevésbé tápláló, az emésztéshez szinte nélkülözhetetlen. Minden nap adjunk a tengerimalacnak friss szénát, amely a létfontosságú rostanyagon kívül sok kalciumot és magnéziumot is tartalmaz. Vidéken, illetve terményboltban egész szénabálát is vehetünk, az állatkereskedésekben pedig kis zacskókban porciózva kapható. . A vadon élő tengerimalacok inkább zöldféléket, mintsem magvakat esznek, így a házi kedvencünknek is főként zöldféléket adjunk eleségként. Számos növényt szedhetünk, vagy vásárolhatunk, de ne feledkezzünk el a mérgezés veszélyéről. A legjobb, ha csak olyasmit adunk az állatnak, amelyről tudjuk, hogy nem okozhat bajt vagy betegséget. Az utóbbiak ugyanis valószínűleg szennyeződtek az autók kipufogógázából származó mérgező anyagoktól, például az ólomtól. A mezőgazdaságilag művelt részek sem jók ilyen célra, mert a zöld növények rovarirtókkal lehetnek permetezve. A biztonság kedvéért minden begyűjtött zöldet öblítsünk le, majd hagyjuk szikkadni, mielőtt odaadnánk a tengerimalacnak. Fogyasztása emésztési problémákat okozhat. Az üvegházi fejes saláta sok nitrátot tartalmazhat, így ebből (és káposztából) csak keveset adjunk a tengerimalacnak.
A szárazeledel lehet gabona, állhat fűfélék magvaiból, illetve préselt rágcsálótápból is. Az állatkereskedésekben vásárolhatunk búzát, árpát, kölest és még számos magféleséget. Mindazonáltal ne fárasszuk magunkat azzal, hogy saját kezűleg állítsuk össze tengerimalacunk mageleségét. Egyrészt ez semmiképpen nem fog több C-vitamint tartalmazni, másrészt a készen kapható tengerimalac keverékben minden olyan mag benne van, amire állatnak szüksége lehet. A gyártók az estek többségében fűtablettákat is adagolnak a magvakhoz.
Általános tapasztalat, hogy a tengerimalacok sajnos a szükséges vitaminokat tartalmazó tablettákat eszik meg utoljára, ezért csak annyi keveréket adjunk nekik, amennyit biztosan elfogyasztanak aznap. Csak ha már kiürült a tál, akkor tegyünk bele új adagot. A boltokban külön is lehet kapni az említett fűtablettát, amelyek ugyanazok, mint a magkeverékhez adagolt táplálék-kiegészítők. Megtalálható bennük minden szükséges vitamin és tápanyag, így nem kell naponta friss zöldeledel után kutatnunk. Ne feledjük azonban, hogy a tengerimalac szereti az étrendjében a változatosságot, így ne adjuk neki mindennap ugyanazt a táplálékot.
